2012. június 25., hétfő

Hanna szólás - mondás


Folyamatosan csacsog, mi meg nem győzünk jegyzetelni. Őszinte és legtöbbször döbbenetesen logikus egy két-és-fél éves gondolatai. A világról, ami körülveszi. Róla, rólam és rólad.


Mekkora vagyok! - kiált fel. – Kinőttem magamat!

"Akkora vagyok, mint egy hófelhő!"

– Mondd azt hogy... Harry Potter!
 Helikopter! - próbálja Hanna.
– Na, majd akkor nézheted meg, ha már ki tudod mondani - jegyzi meg az apja.
   Hanna felsóhajt:  
– Tuudtaaaaam!


Az arcomat vizslatja közelről, majd megállapítja:
 – Anyának hold van a szemében.


Apja felé rohan tárt karokkal és ezt mondja:
– Apa! Szeretni akarlak!


– Sírtam. - meséli nekem a kiságyban.
– Mikor? - kérdezem meglepődve.
– Május után.



„Én egy szamócavirág vagyok!”


Hanna rosszban sántikál, Gábor rászól:
– Kapsz egy akkorát!
– Nem kérek!


Apja kezében egy magazin. Hanna megkérdezi:
– Mi ez, újság? Mi újság?


A konyhában a kuka mellett lomol.
– Mit csinálsz? - kérdezem.
– Feltalálok csodaszép dolgokat!


„Szeretlek apám!”


Nyafog, fáradt:
– Egyszerűen nem bírom elviselni magamat!


„Apa, rakd el a szemügédet - szemüveg -, hogy ne piszkáljam!”


Vacsorázunk az étteremben, a pincér odajön hozzánk, hogy megkérdezze minden rendben van-e. Mielőtt bármit is szólhatna, Hanna ránéz: 
– Mizu?


„Ez a mese olyan vicces, mint egy hófelhő!”


Utazunk, Hanna megszólal:
– Éhes az autó!
– Nem, most etettük meg nemrég - magyarázza Gábor.
– Tele van a pocija, akkor biztos nem éhes, hanem szomjas!


A lovarda mellett suhanunk, amikor Hanna a rétre mutat:
 Nézd, szénabálna! Olyanon már ültem!


„Köszönöm szépen, csillagok az égen.”
„Köszönöm szépen, virágok a réten.” 


– Barkóbázom - közli. – Te ki vagy? - kérdezi tőlem.
– Én anya vagyok - mondom. –  És Te ki vagy? - kérdezek vissza.
– Én Nikon vagyok.


Hanna megkóstolja a padlizsánkrémet és felkiált:
–  Ez aztán az aztán!


„Annyit eszem, hogy megfájdul a fülem.”



Hanna sürget reggeli közben:
– Eszed a tiédet Anya? Etesselek?


Apja kérdezi egyik délután:
– Te kije vagy anyának?
– Én a virága vagyok.


Halandzsázik, magyaráz, nem értem. Visszakérdezek. Tovább halandzsáz, majd csalódottan rám néz:
 Hagyjuk!


„Apa van egy ötletem… Felmászunk kint egy fára és elmegyünk vadászni. Van kedved?”



6 megjegyzés:

  1. Nagyon jók, és milyen lényeglátóak, igazak :)

    VálaszTörlés
  2. Nagyon aranyosak!!!! olyan jó felírni, jegyzetelni ezeket az aranyköpéseket, tényleg szinte minden nap mondanak valami vicceset és olyan hamar elfelejti az ember :)
    Nagyon szépek a fotók is!!!!!
    Szép hetet Nektek! Orsi

    VálaszTörlés
  3. Köszi, hogy írtatok. :) Tényleg jók ezeket az aranyköpéseket felírni, mert olyan hamar elfelejti az ember. Persze így is sok feledésbe merült. Ma is nevettünk egy nagyot, mikor azt mondta a biztonsági öv helyett, hogy vészkötő. :) :) :)

    VálaszTörlés
  4. Köszönjük szepen! Nagyon jót mulattunk... Az egesz csalad összejött a felolvasasra... Zsófi a végen csak annyit mondot: "nem szeretem, ha valami jónak vége van." pussz Megyerik

    VálaszTörlés