A kis titkunk egész sokáig titok is
maradt. Hannát a következő hetekben az foglalkoztatta a legjobban, kislány lesz vagy kisfiú. Minket pedig az, hogy egészséges-e...
Hanna nem szólta el magát az oviban, sem a szomszédok előtt. És én sem
kürtöltem szét a munkahelyemen. Persze a szakavatott kollegináknak gyanússá
vált, hogy miért nem kávézom reggelenként ahogy eddig, ebédre miért kanalazom
lelkesen a chilis-borsos leveseket a kantinban…
A
7. héttől iszonyú rosszullétek gyötörtek, kellett nekem panaszkodni, hogy miért
vagyok ilyen jól…. a reggeli émelygések egészen estig tartottak. Mindentől
égett a gyomrom és hányingerem lett, még a víztől is. Nem voltam képes egy
bevásárlásra sem, nem tudtam főzni, egy szelet kenyér levágása komoly gondot
jelentett. Az öklendezés bárhol rámtörhetett, akár a játékbolt ajtajában, vagy
vezetés közben… Két dolog nyugtatta meg a gyomrom: az ananászlé (amit világ
életemben utáltam) és a lime-os ízesítésű Ricola cukorka. Gábor hősként viselte
a kitöréseim és kirohanásaim (a mosdó felé), legalább egy hónapig ő intézte a
bevásárlást és ő főzött ránk.
A következő
hetekben Hannát az foglalkoztatta a legjobban, hogy kislány vagy kisfiú lesz a
baba. Ő maga sem tudta eldönteni, melyiknek örülne jobban, ahogy mi sem. Azt hajtogatta,
ha kislány lesz, szoknyát ad majd rá és együtt mennek balettra. Ha kisfiú lesz,
akkor nagyon fog rá vigyázni, és ha felnő, akkor lesz aki megvédi őt. Minket
inkább az foglalkoztatott, hogy egészséges-e.
Január
3-án a Rózsakert Medical Centerben várakoztunk Gáborral. Ugyanolyan izgalommal, mint 4 évvel ezelőtt mikor Hanna volt a hasamban. A
13. heti genetikai uh vizsgálatra vártunk és az orvosomra. Nem volt kérdés,
hogy újra az RMC magánterhesgondozását választjuk. Ennek több oka is van, a legfontosabb, itt biztonságban érezzük magunkat. Egyszer sem kell
kórházba mennünk különböző vizsgálatok miatt, itt mindent a legmagasabb
szakértelemmel el tudnak végezni és ez engem maximálisan megnyugtat. A 12.-13.
heti genetikai vizsgálat nemcsak a tarkóredő mérés (down szindróma) miatt fontos,
hanem azért, mert ezen a vizsgálaton a fejlődési rendellenességek 60%-a felismerhető. 45 percig néztük,
ahogy a babánk ficánkolt, keze lába járt, láthatóan jól érezte magát odabent. Megszámoltuk
az ujjait, az elmúlt hetekben nagyot nőtt, a popsijától a feje búbjáig 7,5 cm
lett. Az orvosunk mindent a legnagyobb rendben talált és ez végtelen
nyugalommal töltött el minket. A legfontosabb kérdésre azonban most sem kaptunk
választ (ahogy Hanna 13. hetes genetikai szűrésén sem), mert ilyenkor csak
60%-os bizonyossággal tudják megmondani a baba nemét és az RMC-ben az a
protokoll, hogy csak a 16 hetes vizsgálaton nyilatkoznak ezzel kapcsolatban, addig
sem megkeverve a leendő szülőket.
A
következő napokban, hogy kipihenjük a nagy izgalmakat, nyakunkba vettük a
Mátrát immáron négyen. Bár hónak nyoma sem volt, az idő abszolút alkalmasnak
bizonyult kisebb kirándulásokra, a Mátra hó nélkül is csodálatos arcát mutatta. Minden délelőtt felfedezőútra indultunk, Hanna
végigsimogatta az összes mohát. Makkokat, leveleket gyűjtött és (dinó)nyomokat
keresett. Gábor szerint én úgy szökelltem hegynek fel, hegynek le, mint egy
zerge. (Megtette a hatását a nem otthon evés: kevesebb émelygés, több energia.)
Az orvosom javaslatára Gábor szigorú ellenőrzést tartott délutánonként a
wellness részlegen, melyik medencében pontosan hány fokos a víz, mert túl
melegbe kismama nem mehet. (A szaunától is el lettem tiltva, de a masszázstól
nem!) Szerencsémre engedélyt kaptam minden nap az úszásra, amit most különösen
élveztem, Hannát is alig lehetett a vízből kiszedni az apukájával együtt. Egyik
este, mikor megkóstoltam egy különleges citromos desszertet, a babánk
odabentről egyértelmű jelet adott, hogy ő bizony kér még. Csodálatos élmény volt
először érezni a mozgását!
A
munkahelyemen a 15. héten jelentettem be a nagy hírt, az egyre gömbölyödő
hasamra már nem lehetett ráfogni, hogy csak jól bereggeliztem. És végre Hanna
is engedélyt kapott a szétkürtölésre, amit egyáltalán nem vitt túlzásba. A barátainknak
és szomszédoknak ő mondhatta el, aminek nagyon örült. A nagylányunk 4.
születésnapja pont egybe esett a 16. hetes terhesgondozással. Hannának minden
álma az volt, hogy egy igazi születésnapi bulit rendezhessen a barátainak, ovis
társaknak. A többfunkciós meghívót Gábor készítette, aminek óriási sikere
volt! Hanna állította össze a meghívottak listáját, a névsorba nem szóltunk
bele. Mikor kihozták a tortát és mindenki a boldog születésnapot énekelte neki,
teljesen elérzékenyült. A buli után lefekvéskor azt mondta, ez volt élete
legszebb napja. És azért is, mert mindenkinek elmondhatta a hírt, amit ő már
korábban megérzett: kisfiú!
