Hangyafarm: 2015 Legjei

Visszatekintve, igen kemény év van mögöttünk, ahogy Gru fogalmaz a mesében... bár minden évben ezt írom, de most tényleg. Volt sok sírás, aggódás, nevetés, rohanás. De ez az ÉLET. Visszapörgetve a képeket, az emlékeket, az együtt eltöltött idő a legfontosabb, felbecsülhetetlen. De lássuk, mi történt, a teljesség igénye nélkül...

Legboldogabb - márciusban a Mátrában a kedvenc helyünkön

Legédesebb - mikor Oszkár először énekelt, teljesen átszellemülve

Legkreatívabb - szerintem az anyáknapi videónk volt, amit a nagymamáknak készítettünk és valami miatt nem raktam fel a blogra

Legnagyobb döbbenet - mikor a felvételeket visszanéztük vettük csak észre, hogy Oszkár felállt és életében először kisétált a képből, azóta csak fut

Legrémisztőbb - mikor rájöttünk, hogy Szofi, a kutyánk, úgy fél órája eltűnt az udvarról

Leggyorsabb - kb. 2 perc után szétválva kezdtük el keresni a környező utcákban, mintha tűt keresnénk a szénakazalban

Legtöbb ember leszólítása - kb. 10 perc alatt 30 embert szólítottunk le külön-külön, de Szofit senki sem látta

Legnagyobb megkönyebbülés - mikor egy tök ismeretlen lány a telefonját elővéve a saját Facebook oldalán mutatta meg Szofi képét, ahogy nagy szemekkel várja egy utcában lakó bácsinál, hogy érte menjünk, na akkor elsírtam magam

Legjobban nyáron éreztük magunkat a barátnőm esküvőjén, mikor Hannával hárman táncoltunk pont úgy, ahogy itthon szoktunk

Legszabadabb - mikor papírsárkányt reptettünk és futottunk le a dombról a naplementében

Legviccesebb - Oszkár ahogy ütemre rázza a fejét a kocsiban mikor zenét hall, nagymozgással előre-hátra, majd ütemváltáskor kicsiket jobbra- balra

Legjobb döntés - teljesen egyértelműen Hanna óvoda váltása volt, soha nem késő váltani

Legkitartóbb - Hanna minden szempontól, aki nagyon sokat komolyodott, és kitartóan jár továbbra is művészi tornára, lovagolni és most már sakkra is (ma elvert)

Legidegesebb - akkor voltam, mikor Gábor Párizsba ment egy héttel a merényletek után

Legnagyobb válveregetés - nekem, hogy megcsináltuk ezt a fél évet, úgy hogy Hanna minden nap beért legkésőbb 8-ra az oviba, igazi szállító lettem J

Legnagyobb ámulat -mikor Gábor megnézte a rádiók top 40 slágerlistáját, és Hanna az összes dalt tudta folytatni, valószínűleg a sok utazásnak köszönhetően, bár az furcsa hogy én meg nem

Legnagyobb aggódás - Hanna fél éves köhögése miatt

Legdühösebb - a magyar egészségügyre vagyok, ha nem jártunk volna utána és nem mentünk volna el ezer vizsgálatra és orvoshoz, talán ki se derült volna mi a baja

Legnagyobb ajándék - hogy Hanna két hete nem köhög

Legszívbemarkolóbb – mikor Hannának odaadtam karácsony után azt a bögrét, amit Daka vett neki, amit már nem tudott odaadni, 1,5 éve őrizgettem és vártam a megfelelő pillanatot, Hannából feltörtek a könnyek és belőlem is, mikor megláttam a bögrére írva "Love message"

Legnagyobb csoda - az a végeláthatatlan szeretet egymás iránt, amit Hannán és Oszkáron látok minden egyes nap

Ami a blogból kimaradt - sok kirándulás, mikor csak úgy elindultunk felfedezni a környéket