6.45
Ülünk az autóban. Szól a Tilos rádió. Egy-egy házban most kapcsolják fel a
villanyt. Rácsodálkozunk. Sok még sötétben. A közvilágítás hagy némi
kivetnivalót. Körforgalom, suhanunk a 10-esen, 6.50. A felüljárótól jobbra mézeskalácsként
kivilágított házikók. Majd mínuszban fagyoskodó ridegtartásban nevelkedett lovak
keresgélnek élelmet a megdermedt talajon. Hogy nem fáznak!? Előttünk kel fel a nap
minden reggel, csak egyre később. Ébredezik a forgalom, csak mi előbb kelünk,
jó reggelt! 7.00 Kolossy tér. Emberek rohannak át a zebrán munkába sietve. A
Tiloson hírek, egy veszélyeztetett állatfajról van szó, mi lehet ennél
fontosabb!? Két napig ugyanaz. Hanna előveszi a reggelijét. 7.03 közvilágítás
kikapcs. Az utakon ugyanazok az autók. Ugyanazok az emberek. 7.05 a játszótér
mellett suhanunk, és én megint megígérem, ha jobb idő lesz, eljövünk. Mint
minden reggel. A kanyarban galambok és sirályok harcolnak a szétszórt kenyérhéjakért.
Egy csapat felénk tart. 7.08 a Margit körúton nyitják az asztalos műhelyt. A
pici pékség kirakatában ugyanaz a fény villog hónapok óta. A dohánybolt előtt
melegedő hajléktalan már a megszokott helyén, csak egyre több rajta a ruha. A bankban
a biztonsági őr rendezgeti az ügyfeleknek kirakott brossúrákat.
A
Délinél ugyanaz a fehér busz áll a mi sávunkban elakadásjelzővel. Gábor hangosan
kinevet, mert komolyan azt hiszem, minden reggel ugyanaz. – Persze nem mondom el,
hogy nekem is gyanús, mert délután is ugyanott áll. – 7.15 begördülünk a suli
elé. Hanna még megissza a baracklevét, az két perc. Ráadom az iskolatáskát, a
cuccait a kezébe, két puszi, ölelés és elindul a kapu felé. Hátranéz legalább
kétszer, mosolyog, integet, majd eltűnik a nagy ajtóban.
A suliban a gyerekek a
Tűzoltó utcai Gyermekklinika lakóinak gyűjtöttek az advent idején,
Hanna kora reggel az
adományával
7.20 parkolunk az ovi
előtt. Nincs hely. Sosincs. Aztán mégis. Oszkár még megeszi az utolsó falatot. 7.25 nyitjuk az ovit. Általában elsőként - de van egy kislány, aki néha beelőz.
Nem verseny. Oszkár birtokba veszi a játékokat és az óvó nénit. Még kintről
bekukkantunk az ablakon, de ő észre sem vesz. Kicsit bánt, de szemmel láthatólag
nagyon jól érzi magát, elengedem. Csak nekünk hiányoznak már akkor, abban a
percben. Aztán indul nekünk is a nap. Jobb esetben szerzünk magunknak reggelit,
együtt, valahol és rohanás.
Az
első 3 hét úthengerként ment végig rajtam, de ma már hiányozna. Bevallom, kelhetnénk
20 perccel később is, indulhatnánk 7 körül lazán, kényelmesen, de akkora a
rizikófaktor, hogy beérünk-e a suliba időben…Talán. Lehet. Ezeket a szavakat egyikőnk
sem szereti. Így marad a reggeli rutin 5.30, 6.00, 6.45, 6.50, 7.00, 7.03,
7.05, 7.08, 7.15, 7.20, 7.25. Minden reggel. Minden nap. Mindig velük. Mindig.
A hétvégéken pedig:
* Az itt látható kép és szöveg a szerző tulajdona (a szerk.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése