2017. december 9., szombat

Tavasz


Kihagytam pár hetet, hónapot. Tudom, minden mentegetőzés felesleges, hogy egy háztartás, két gyerek, három magazin, sötétben indulás, sötétben érkezés, napi 60 km csúcsforgalomban, esti házi feladat ellenőrzés, pedig csak 24 órából áll egy nap. Szóval, most minden felesleges szövegelés és önsajnálat helyett belevetem magam az év utolsó napjaiba és gőzerővel pótolom, amit csak tudok. És ömlesztem a képeket a legfontosabb eseményekről, élményekről, pillanatokról, pár gondolattal fűszerezve. 

Év elején több fogadalmunk is volt Gáborral. Az egyik, hogy idén mindenhez teljesen pozitívan állunk. Ez így a vége felé járva nagyjából be is jött. - Jó, persze volt pár elgyengülésem, de összességében mindketten tartottuk magunkat az elhatározásunkhoz. Érdemes kipróbálni! - A másik fogadalmunk, hogy többet megyünk, utazunk, kirándulunk, hogy lássunk, tapasztaljunk, halljunk, együtt a gyerekekkel. Kora tavasztól jöttünk, mentünk, láttunk és nagyon jó volt! Ha az idő engedte hátizsákkal, sátorral akár egész napra is elbóklásztunk a környékünkön és csodás helyeket fedeztünk fel.  Rossz időben pedig irány egy múzeum!  Soha nem gondoltam volna, de Oszkár 3 évesen kész múzeumfüggő lett, természettudományi, mátrai, mese, vagy a mezőgazdasági múzeumot akár századjára is újranézné.












Tavasszal Gábor részt vett a Műcsarnokban a 2017. Nemzeti  Szalonon a munkáival, Hanna nagyon büszke volt rá, ahogy mi is. A képen ez elég jól látszik szerintem.  J



Hanna tavasztól elkezdett könyveket olvasni, úgy igazán. Magától írogatott is. És újra ezerrel készültünk az iskolai felvételire, amin tavaly is volt, de akkor a kiszemelt suli azt mondta, hogy Hanna érjen még egy évet. És csak most látom, hogy mennyire igazuk volt. Sokkal magabiztosabb lett, és a maximalizmusa már nem görcsösséggel párosult, hanem nyugodtsággal. De így is nagy volt az izgalom, hogy vajon idén sikerül-e bejutnia a „csoda suliba”. Persze volt más alternatívánk is, ha ez mégsem jön össze. Egy másik német kéttannyelvű iskola tárt karokkal fogadta volna. De felvették! Nagy volt az öröm. J





Elbúcsúztunk az óvodától, de csak egy kis időre. Lezárult egy korszak a nyár kezdetével, Hanna iskolás lett. Mert ahogy kilépett utoljára az óvoda kapuján, onnantól iskolás. Átalakítottuk a gyerekszobát, aminek mindketten nagyon örültek és megkapta végre az iskolatáskát. Aztán kezdődhetett az utolsó kötetlen, szabad nyár... 






* Az itt látható kép és szöveg a szerző tulajdona (a szerk.)



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése